Elkészítés:

Az uborkát kiválogatom, megmosom, és legyalulom. Kb. kétszeres vastagságra állítom a gyalulómat, mint a nyári uborkasalátához, hogy jobban bele lehessen harapni, ha majd álmos téli estéken a híradóhoz majszolgatom :-)

A hagymát megpucolom, megmosom, és vékony karikára vágom, hozzáteszem az uborkához. Egy teáskanál jódmentes sóval meghintem, összekeverem és állni hagyom. Időnként megkevergetem, várom, hogy a só felpuhítsa.

Addig kiválogatom és megmosom a kaprot. Mindig kétféle kaprot teszek bele; azt a jó száraz, szálas kaprot, amit a kovászos uborkába tesznek, és a tökfőzelékbe való zsenge zöld leveles kaprocskát is. Érdemes kipróbálni, utolérhetetlen íze lesz, Oszi barátom teljesen odavan a "spézi zsenilis íz" titkáért, de mindig elfelejti, mire hazaér. Szóval ezt a kétféle kaprot teszem az üvegegbe (egy üvegbe belefér, ha 1,6 literest használok).

Ha az uborka kicsit már megroggyan, hintek még rá két teáskanál cukrot, nem többet, nem nyalánkság készül, hanem savanyúság, ennek jegyében még megöntözöm 6-8 evőkanál 20%-os ecettel is. Megkeverem, felöntöm vízzel, megkóstolom, kicsit borzongósan savanyúra ízesítem. Belekeverek egy csipetnyi nátrium-benzoátot tartósítani, és két csipetnyi borként állagmegőrzésre, és máris meregetem az üvegbe. Tetejére a száraz kapor jó leszorítónak, jobb, mint a fa vagy műanyag lapocskák. Jó színültig töltöm lével, hogy kevés levegője legyen, szorosan rácsavarom a tetejét, és mehet a spájzpolcra, két hónap múlva felbontjuk.

Ha van kéznél almapaprika, azt is karikázok bele, jó csípőset. A nyár folyamán átlag minden két-három hétben csinálok egy-egy üveggel, az nem nagy munka, és mellette marad idő másféle savanyúságra is, nem beszélve a befőttek, lekvárok, lecsó stb. végeérhetetlen soráról.